Jó olvasást!
Itt hagytak, egyedül. Végig
néztem, ahogy szintén elhalad az ablak mellett Pezz. Áthúztam ruháimat és
bedobáltam a használtakat a bőröndömbe. Igen, itt volt egy bőrönd amin egy
cetlin állt a nevem, gondolom Perrie hozta. Feltúrtam az egészet és megtaláltam
a tegnap Niall szekrényéből kikapott ruhákat. A szürke melegítő nadrág a vértől
bebarnult. Egy pillanat alatt átfutottak a történések az agyamon. Minden egyes
vágás elejtése és a fojtogatás, amely majdnem a halálomat okozta. Rettegés lett
úrrá rajtam és kirázott a hideg. Kopogtattak az ajtón. Várt pár másodpercet,
majd belépett Harry.
-Ne haragudj az előbbi
jelenetért! – törte meg a csendet.
-Semmi gond, csak nem tudtam,
hogy ez így érint.
-Jól vagy? – megláthatta rajtam
ijedségem jeleit. Egyre közelebb jött és már csak pár centi választott el
egymástól. Arcomat két keze közé fogta és úgy méregetett.
-Pe…persze. – dadogtam valami
válasz szerűséget. Valahogy Harry közelében ez már természetes volt. Most is
túl közel volt.
-Biztos? – vizslatta tovább
arcomat.
-Egészen. – küldtem felé egy
mosolyt, amit nagyon hamar viszonzott is.
-Gyönyörű a mosolyod. – zöld
szemeit a számra terelte. Szemeit lehunyta és arca közelített az enyém felé.
1000-nél is több pillangó repkedett eszeveszettül a hasamban.
-Köszi. – motyogtam el mielőtt
még ajkait az enyémre tapasztotta. Bejutásért könyörgött, amit megadtam neki. Nyelve
vad táncba hívta az enyémet. A levegő felforrósodott körülöttünk. Zihálva
váltunk el egymástól miközben le sem vette rólam a szemeit. Lélegzetvételünket
próbáltuk vissza állítani normálisra – ami nem nagyon sikerült. Barátnőm is
észrevette ezt miután ő is visszatért köreinkbe pár pohár kávéval. Szépen
kiosztotta mindenkinek az italát. Minket vizslatott szemeivel, mintha tudná mit
is csináltunk az előbb.
-Megzavartam valamit? – húzogatta
fel-le szemöldökét.
-Nem. Miket nem képzelsz rólam. –
tettem fel védekezésképpen kezeimet és egy ártatlan tekintetet aggasztottam
magamra.
-Aha, persze. – mosolygott
önelégülten. – Nem faggatlak tovább, legalábbis itt, majd otthon, de most fogd
a bőröndödet és indulás! – mondta hatalmas vidámsággal, ami engem is
vigyorgásra késztetett. Megindultam a bőröndöm irányába, amit nagy nehezen, de
összecipzáraztam. Mielőtt még megfogtam volna a fogójánál, Harry kikapta a
kezemből és bal kezébe vette.
-Nem kell vinned. Viszem én. –
mondtam miközben próbáltam a göndörke kezéből kikaparni a táskám.
-Te nem viszel semmit! Amúgy sem
nehéz. – hatalmas vigyor csúszott ajkaira. Valamire készül, érzem – futott át
agyamon. Jobb kezét éreztem meg az én ballonba csúszni. Ujjait összekulcsolta
enyéimmel és úgy folytattuk tovább utunkat. Perrie előttünk sétált így nem
látott semmit a mi kis akciónkból. Kiértünk a parkolóba ahol megcsapott a hideg
Londoni levegő. Borús és szürke az égbolt. Szemeimmel keresem a mi autónkat, de
nem látom sehol. Lehet, hogy Harry hozta Pezz-t ide és most ő visz vissza
minket. Sejtésem beigazolódni látszott amikor egy fekete Range Rover mellé
érkeztünk. Éreztem a hátamba fúródó pillantásokat, valaki figyel. Míg berakták
csomagomat és beszálltak, én többször körbe pillantottam, de senkit nem láttam.
A hátsó ajtót kinyitottam, de beszállásom előtt még utoljára körbe néztem.
Akkor megpillantottam a szőke szörnyeteget, aki tönkretette az életemet és egy
életre szóló „sebet” hagyott maga mögött. Ledermedve néztem ahogy előveszi a
telefonját és begépel rajta valamit. Pár másodperc telt el mire megszólalt
telefonom. Kihúztam sebemből, megnyitottam az üzenetet és neki láttam annak
olvasásának.
Feladó: Niall
„Szia drágám, rég láttalak. Jó
lenne megismételni a tegnapi estét. Még valami, el ne merj menekülni, mert
úgyis megtalállak és akkor nem leszek kegyes. N x”
Könnyeim utat törtek, de nem
akartam, hogy meghallja ezért némán zokogtam. Felnéztem, de már nem láttam őt
sehol. Gyorsan bepattantam a hátsó ülésre és bekötöttem magam. Harry a
visszapillantó tükörben fürkészte arcom, ami meggyötörten nézett ki.
Beindította a kocsit és már indultunk is hazafelé. Félúton járhattunk amikor az
egyik kereszteződésben bal helyett jobbra fordult.
-Hová megyünk? – kérdeztem egy
kicsit előrébb hajolva.
-Hozzám. – mondta a fürtös egy
pillanat erejéig felém fordulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése