2014. szeptember 27., szombat

4. Rész



Hali babocáim! Meghoztam a negyedik részt is. Juppi! Ez egy kicsit hosszabb lett, szóval örülhettek. :D Nagyon köszönöm a kettő feliratkozót, a kommenteket és a több mint 300 oldalmegjelenítést. +1-eket is nagyon szépen köszönöm.
- Elérhetőségeimet felírnám, hogyha valakinek lenne a bloggal kapcsolatban valami óhaja/sóhaja vagy csak egyszerűen megírná a véleményét.
Jó olvasást!

Nagyokat pislogva ébredtem fel. A napfény beszűrődött a reluxa apró rácsai között, amellyel megvilágította a szobámat. Szóval reggel van. Megint. Nagy nehézségek árán, de sikerült átfordulnom a másik oldalamra. Az órámra pillantottam, ami 8-at mutatott.  Lassacskán felültem az ágyamon majd letettem lábamat a padlóra. Elindultam a szekrényem felé és kivettem néhány ruhadarabot és a fürdőszobám felé vettem az irányt. De mielőtt még beléptem volna a helyiségbe megszólalt a telefonom, SMS-em jött. Lassan lépkedtem a telefonom irányába, amit felvettem a szekrényről majd megnyitottam az SMS-t.


Feladó: Niall

„Szia babám! 6 órára legyél kész, nem szeretek várni. Főleg dögös csajokra. ;) N x”


Elolvastam és gyorsan választ küldtem rá, nehogy meggondoljam magam.


Feladó: Sage

„Szia! Oké, 6-ra elkészülök. Puszi:S x”


És most elsüllyedek szégyenemben. Süllyedésemet a telefonom ismételt rezgése zavarta meg.  Kioldottam a képernyőzárat, hogy megnézzem mit írt vissza a szöszi, de ismeretlen számról küldték.


Feladó: Ismeretlen szám

„Szia Sage! Harry vagyok. Most biztos furcsán nézhetsz, mert nem tudod, hogy, hogy van meg a számod.  Perrie megadta. Nos, szóval csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy nem lenne kedved elmenni valahova?  Barátként? H Xx”


Szóval barátként. Barátként gondol rám, hogy máshogy. Miért ütött ennyire szíven, hisz én is csak barátként kedvelem.  Lehet, hogy… Nem, nem az kizárt. Nem lehet az, hogy többre tartsam őt, mint barátot.  Egyszerűen képtelenség.


Feladó: Sage

„Szia! Most már tudom a számod. HAHA Csak nehogy felhasználjam elenned. :D Jól hangzik,  a ma kivételével bármikor jó. S x”


Miután elküldtem, rá döbbentem, hogy egy gyökér vagyok. Most biztos azt hiszi, hogy nincs életem és csak azért nem érek rá ma, mert a könyveimet rendezgetem a polcomon. Gratulálok Sage, megint megcsináltad! Az önsanyargatásomat, a telefonom újbóli rezzgése szakította félbe.


Feladó: Harry

„Kezdek megijedni tőled. J Félnem kellene? H Xx”


Hipergyorsasággal gépeltem be a választ.


 Feladó: Sage

„Rettegned. S x”


Feladó: Harry

„ :D Holnap akkor ráérsz? H Xx”


Feladó: Sage

„A holnap tökéletes. S x”


Feladó: Harry

„4-re megyek érted. Amúgy tudom, hogy hol laksz. Laza cuccba legyél. Csók H Xx”


Még begépeltem egy „Rendben”-t és azzal befejeztük az SMS írogatást. Újból az órára pillantottam ami már fél 10-et mutatott. Megkíséreltem a fürdőszobám megközelítését, amit most sikerrel koronáztam. Magamra zártam az ajtót majd elkezdtem lehámozni magamról a ruhákat. Mikor ezzel végeztem, beálltam a zuhany alá és megengedtem a meleg vizet. Legalább fél óráig áztathattam magam amikor eldöntöttem, hogy kiszállok. A törölközőt magam köré csavartam, a vizes hajamat pedig felkötöttem. Az aznapi ruháimat már az SMS háború előtt kikészítettem.
Az összeállításom egy rózsaszín pólóból, egy ugyanilyen színű converse-ből és egy fekete csőfarmerből állt.  Felvettem ruháimat – amik egészen jól állnak -. A hajamat megszárítottam és kivasaltam, így hagytam, hogy a vállamra omoljon a hajrengeteg. A sminkemet egy alapozóból és egy fekete szempillaspirálból hoztam össze. Elkell ismernem a végeredmény egész jó lett.
Mára beterveztem, hogy elmegyek vásárolni az estére egy ruhát és meglátogatom a könyvesboltot is, ami régen a törzshelyem volt. Szobámból kiérve szembetaláltam magam Perrie-vel.
-Jó reggelt! – köszöntöttem nagy vidámsággal, ami neki is feltűnt.
-Reggelt! Miért vagy ennyire boldog? – kérdezte. Hangjából tisztán kilehetett venni, hogy másnapos.
-Mert holnap találkozok Harry-vel. – bukott ki belőlem. Baszki… most lebuktam.
-Akkor most vele is randizni fogsz? – húzogatta fel-le a szemöldökét.
-Mi csak barátként találkozunk. Semmi több. Amúgy te honnan ismered? Mivel azt mondta, hogy tőled tudja a telefonszámom. – vontam kérdőre, látszatra kicsit meglepődött, de azonnal rendezte arcvonásait.
-Zayn legjobb barátja és bemutatott minket egymásnak és látta, hogy együtt jöttünk, tőlem kérte el a számod, mivel tőled elfelejtette. – sorolta fel egy szuszra. – De ne válts témát! Ma elmész Niall-el vacsizni és akkor holnap pedig Harry-vel mész valahova ez egy kicsit furcsa nem gondolod? Az egyiket le kell mondanod. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően.  
-Niall-el a vacsorát már nem mondhatom le, mert TE válaszoltál arra a hülye SMS-re! – hangom egyre csak emelkedett. – Harry-vel pedig azért nem, mert csak barátként találkozunk. – itt már alig hallhatóan beszéltem.
-Aha, csak azért nem akarod lemondani Harry-vel a találkát, mert barátok vagytok. –mondta egy gúnyos hangvétellel társítva.
-Talán…
-Te beleszerettél!
-Nem szerettem bele! – hangom erélyes volt, amitől ő egy kicsit meghökkent.
-Dehogynem! – kiáltott ki a konyhából, ahova az imént ment be. Én magamba zsörtölődve pakoltam be zsebembe a fontosabb dolgokat és már indultam is a már megtervezett úti célom felé. Szerencsémre a városban lakom a plázához közel szóval alig telt bele 10 percembe, hogy oda érjek. Bejártam két boltot mire megtaláltam a tökéletes ruhát az estére, vettem hozzá egy fekete platform cipőt. A szatyorral a kezemben közelítettem meg a kávézó bejáratát. Beléptem és orromat azonnal megcsapta a friss kávé illata. Ma nagyon szerencsés napom van mivel nem álltak a sorban így azonnal rendelhettem.
-Jó napot! Egy karamellás latte-ét kérnék! – mondtam egy kedves arcú, kb. 30-as éveiben járó hölgynek. Nagyon hamar elkészült a megrendelt forróitalom. Kilépve a kávézóból, a könyvesbolt felé vettem az irányt. A latte-mat szürcsölgetve értem el a bolt ajtaját. Gyorsan lehörpintettem azt a pár kortyot, kidobtam a habpoharat majd újra az ajtó felé indultam. Beléptem a rég látogatott törzshelyemre, azonnal nekiláttam szelni a sorokat, amíg meg nem láttam valakit. Odalopakodtam a háta mögé és megfigyeltem ahogyan kivesz egy könyvet a polcról és olvasni kezdi a hátulján lévő szöveget.
-Üvöltő szelek? –kérdeztem, mire láthatóan egy kicsit megugrott. Megfordult és kiült arcára egy gödröcskés vigyor.
-Igen de csak… ühm… a húgomnak. – mondta egy kicsit tétovázva.
-Jó ízlése van a húgodnak, ha ezt olvassa. – villantottam felé egy mosolyt.
-Te szereted?
-Igen szeretem, de mindenki azt mondja, hogy gagyi pedig nem az.
-Elmondhatok egy titkot? – kérdezte félve Harry. Mire egy aprót bólintottam. Azt véltem felfedezni, hogy arca vészesen közeledik az enyémhez. Szívem a torkomban dobogott, a pillangók pedig szárnyra kaptak a hasamban. A szája súrolta az enyémet, de mielőtt még hozzá érintette volna, megváltoztatta irányát és a fülemhez hajolt.
-Igazából szerintem is nagyon jó könyv. Sőt ez az én kedvencem. – mondta hihetetlenül szexi hangon. Elhajolt, hogy újra a szemembe nézhessen. – Ugye megőrzöd? – ült ki egy kaján vigyor az arcára.
-Pe…persze – dadogtam el egy válasz szerűséget.
-Amúgy nincs húgom. – jelentette ki a mellékes információt. – Nekem most mennem kell, de akkor holnap találkozunk. – jelentek meg újra gödröcskéi. – 4-re megyek. Szia!
Én is elköszöntem tőle majd újra neki kezdtem a sorok pásztázásának. Úgy háromnegyed órát töltöttem a boltban mire rávettem magam, hogy induljak meg hazafelé. A sétám visszafelé úton kétszer annyi időbe telt. Mire haza értem már 4 órát ütött az óra, így jobbnak láttam nekiállni készülődni.

2014. szeptember 25., csütörtök

Fejléc

Sziasztok! Sajnálom de az új részt még nem írtam meg, mert nem volt rá időm de megígérem, hogy nemsokára hozom. Amint a címből is kiderült, hogy a fejlécről lenne szó. Csináltam párat és azt szeretném megkérdezni, hogy szerintetek melyik a legjobb? Melyik legyen? Vagy maradjon a mostani? Válaszokat előre is köszönöm! :D

1.





 2.

3.

 4.

2014. szeptember 21., vasárnap

3. Rész



Sziasztok! Meghoztam az új részt. Előbb hoztam ezt a részt, mert a jövő héten el leszek havazva. Nagyon szépen köszönöm a több mint 180 oldalmegjelenítést és a kommenteket. Hihetetlenül, jól esik. :D Jövő hét utáni héten érkezik az új rész. Kellemes olvasást! 





Még mindig – úgy két órája - a konyhában üldögélek a nem túl beszédes társaságommal. Eldöntöttem, hogy haza megyek, csak előtte szólok még Perrie-nek. Nekiindultam a keresésének. Össze-vissza mászkáltam a hatalmas és csodaszép házban. Ott állt az egyik sarokba, eldöntöttem, hogy megközelítem, de nem jártam sikerrel, mert egy srác belém jött. Lassan döntöttem hátra fejemet, hogy megnézzem ki is jött nekem. Egy zöld szemű, barna, göndör hajú, jóval magasabb fél isten. Mikor már jól szemügyre vettem és megláttam, hogy egy hatalmas, gödröcskés vigyor kúszik arcára, akkor döbbentem rá, hogy vagy úgy 5 perce bámulom.
-Nagyon sajnálom. – mondta mély, rekedtes mégis angyali hangján.
-Semmi gond.
-Amúgy én Harry vagyok. Téged, hogy hívnak? – kérdezte egy 1000 wattos mosolyt villantva.
-Sage vagyok.
-Nagyon szép neved van. – bókolt, amitől nekem máris pírba borult az arcom.
-Köszönöm. Nekem viszont most mennem kell. – mentettem ki magam a helyzetből.
-Ne menj még! Kérlek! – ilyenkor mintha ezernél is több pillangó kapott volna szárnyra a hasamban. –Beszélgessünk.
- A hangos zenétől alig hallok valamit. – mondtam el az igazságot.
-Akkor sétáljunk egyet. – jelentette ki egy „más választásod nincsen” arckifejezéssel.
-Renben. – egyeztem bele. A házból kiérve máris csökkent a zaj és minnél távolabb kerültünk tőle annál inkább lehetet hallani a másik hangját. Harry és én nagyon jól elvoltunk, folyamatosan hülyéskedtünk, húztuk egymás agyát. Komolyabb témákról is tudtam vele beszélni. Olyan volt, mint egy régi, nagyon jó barátság csak nálunk az volt a különbség, hogy ez az én részemről több volt, mint barátság és abban is különbözött, hogy nem is régi, hanem úgy 2 órás.
-Szóval akkor majd látlak még? – kérdezte kiskutya szemekkel miközben megérkeztünk Zayn házához.
-Remélem. – jelentettem ki nemes egyszerűséggel. Várjunk csak, ezt most komolyan kimondtam?
-Én is. – mutatta meg fehér fogsorát majd távozott. Remek. Most megint keresgethetem Perrie-t. A telefonját nem veszi fel, az SMS-ekre nem válaszol, de ez még hagyján, mert még nem is lehet megtalálni. Azért nem olyan nagy ez a ház ahhoz, hogy ne találjam meg. Minden kicsi rést is megnéztem de sehol sincs, most már biztos vagyok benne, hogy elnyelte a föld. Még egyszer körbe jártam az óriási házat, de nincs meg. Na jó csak haza talál vagy max itt alszik Zayn-nél csak nem lesz baja. Elindultam a bejárati ajtó felé, de éppen amikor léptem volna ki a hűvös utcára, megcsapta fülemet az ismerősen csengő hang. Arra fordítottam a fejem amely irányból hallottam a most is szépen csicsergő hangját. MEGTALÁLTAM. Ezt elkönyveltem magamban egy hatalmas sikernek. Gyorsan lépkedtem a legjobb barátnőm személyéhez.
-Hol voltál? Mindenhol kerestelek. – róttam fel neki.
-Kint voltam az udvaron. – oké most képzeletben pofon vágtam magam. Az udvaron miért is nem néztem meg? Most komolyan ilyen ostoba is csak én lehetek.
-Ott nem kerestelek. – mondtam alig hallhatóan.
-Akkor az már nem is mindenhol. – mondta egy apró kuncogás keretében,
-Köszi, hogy tájékoztattál „nyilvánvaló kaptány”! – mondtam gúnyos hangnemben. – Na de ez most mindegy. Én most haza megyek jössz velem vagy maradsz?
-Én még szívesen maradnék de felőlem haza mehetünk.
-Nem kell maradj csak, majd csak haza találok. Amúgy szerintem a taxis nem fog eltévedni. – nevettem fel halványan.
-Nem baj?
-Dehogy baj. Na de akkor most hívok egy taxit és megyek. Akkor te hazatalálsz majd?
-Oké menj csak. Valahogy biztos. – mosolyodott el.
-Rendben. Akkor szia!
-Szia! – köszöntünk el egymástól. Mikor már kiértem a csendesebb utcára, elővettem a telefonomat és tárcsáztam a taxis számát. 15 percre rá érkezett meg a sárga autó. Beültem a hátsó ülésre és bediktáltam a címet. Kb. 10 perc utazás után parkolt le a házunk előtt. Kifizettem majd kiszálltam a kocsiból és megindultam a bejárati ajtó felé. Beillesztettem a kulcsot a zárba, két kattanás után  nyitódott is. Bezártam magam után és elindultam a fürdő felé. Lemostam magamról a sminket és lezuhanyoztam. Felvettem a pizsamámat és semmivel sem törődve bedőltem az ágyba. Nem kellet sokat várni, azonnal magával ragadott az álom világa.  

2014. szeptember 18., csütörtök

2. Rész



Sziasztok! Megérkezett a második rész. Nagyon szépen köszönöm azt az egy kommentet. :D Köszönöm a több mint 80 oldalmegjelenítést. Remélem tetszik majd a rész! :)


Perrie és én még mindig a plázában csatangoltunk. Közös megegyezés alapján beültünk az egyik kávézóba.
-Jó napot! 2 mogyorós frappét. – mondta az eladónak Perrie. Miután elkészítették az italunkat leültünk egy box-ba.
-Nagyon aranyos az a Niall gyerek. Mikor fogtok találkozni?
-Szerintem egy kicsit fura. Még nem tudom, hogy egyáltalán elakarok-e menni vele valahova. – mondtam majd egy nagyot kortyoltam forró italomból.
-Ne már Sage! – vinnyogott egy sort – Nagyon cuki főleg az ír akcentusa és még helyes is és te csak úgy elszalasztanád?
-Majd még meglátom. – végszóra jött egy SMS-em.

Feladó: Niall

„Szia gyönyörűm! Holnap érted megyek,  vacsorázni viszlek. Valami szexit vegyél fel! N x”


-Mit írt? – kérdezte nagy kíváncsisággal. Mire én csak felé nyújtottam a telefont, hogy olvassa el. – És mégis hogyan jön érted, ha nem tudja, hogy hol laksz?
-Na látod ezt én sem tudom. – kuncogtunk fel mindketten.
-Kérdezd meg tőle!
-Nem, majd úgyis rá jön.
-Ne legyél már ilyen! Add oda a telefonod! – utasított. Én oda adtam neki mivel nem volt kedvem veszekedni. Mikor visszakaptam megnéztem, hogy mégis mit ügyködött rajta. SMS-t küldött Niall-nak. HOGY MI VAN? Gyorsan megkerestem az elküldött SMS-eket és Niall-el való beszélgetésünket nyitottam meg.

Feladó: Sage

„Szia! Hogy jössz értem, amikor nem is tudod, hogy hol lakom te kis butus? :) Nagyon szexit fogok felvenni de csak a te kedvedért. S x”


-Ezt Perrie komolyan gondoltad? Hogy küldhetted el? – kiborulásomat a telefonom rezgése zavarta meg. Válasz jött méghozzá Niall-től. Megnyissam, vagy ne nyissam, ezzel a nagy dilemmával küzdöttem, de végül rávettem magam.

Feladó: Niall

 „Majd csak ki találtam volna valamit. Akkor most megkérdezem, hogy hol is laksz? Csak az én kedvemért, de aranyos vagy! (Most tudom, hogy elpirultál) N x”


Igaza volt tényleg elpirultam. Megírtam neki a házunk címét majd még cseverésztünk pár lényegtelen dologról. Perrie-vel közben megittuk a frappénkat és megkezdtük utunkat hazafelé. Mire hazaértünk nekem majdnem leszakadtak az ujjaim. Én bedobáltam a szatyrokat a szobámba majd ledőltem a kanapéra egy kicsit pihenni. Persze a barátnőmnek pont most van kedve rikácsolni.
-Kelj fel!
-Miért?
-Mert el kell kezdenünk készülődni.
-De még csak fél három van.
-Pont azért, mert már ennyi az idő. El fogunk késni miattad! Na, hopp! – ráncigált föl a kanapéról. Miután sikeresen behúzott a fürdőszobába megkezdtük egymás csinosítgatását. Először megcsináltuk egymás sminkjét nekem egy füstös fekete szemfestékből és egy halvány rózsaszín szájfényből állt. Perrie-é egy erős fekete szemhéjpúderből és egy bőr színű rúzsból. Később nekiláttunk hajunknak. Perrie egyenesre vasalta majd felkötötte coffba míg én begöndörítettem és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Felvettük ruháinkat, amely nekem a fekete ruha volt melyet próbáltam a boltban. A lakótársam egy barackszínű ruhára tett ma szert, amit most adandó alkalomra vesz fel.

Mire kész lettünk mindennel és a táskánkba bepakoltuk a szükséges dolgokat már indulásra készen álltunk. Hívtunk egy taxit mely 10 percen belül már a házunk előtt parkolt. Beszálltunk és már indultunk is. Úgy körülbelül 15 perces utazásunk csendben telt. Perrie és én megfogattuk, hogy nem fogunk sokat inni. Bár őt nem hiszem, hogy nagyon érdekli az egyességünk, na de mindegy. Megérkeztünk egy hatalmas házhoz. Az ablakokon kiszűrődött egy kis halovány fény amely megvilágította az ajtóhoz vezető utat. Kifizettük a taxit és már indultunk is az ajtó irányába. Becsöngettünk, de nem hiszem, hogy a hangos zene miatt, ami kihallatszott bárki is meghallhatta volna a kis csengő dallamát. De úgy tűnt, hogy valakinek nagyon jó a füle méghozzá Perrie barátjának. Egy magas, fekete hajú, barna szemű, kitetovált srác volt. Nagyon sokat hallottam róla, mindig hallgatom barátnőm áradozásait.
 -Szia szívem! – köszöntötte barátnőjét a srác.
 -Szia! - köszönt vissza majd egy lágy csókot hintett a másik szájára. – Ő itt Sage. Akiről annyit meséltem. – szóval mesélt rólam neki, de kis aranyos.
-Szia Zayn vagyok! – kezet ráztunk ezt követően beinvitált lakásába ahol tömérdek ember táncolt – ha ezt annak lehet nevezni – és támolygott el az egyik pontból a másikba. Perrie és barátja, akinek most már a nevét is tudom elmentek táncolni, engem otthagyva magányosan. Unalmamban elindultam felfedezőútra megkeresni a különböző rágcsálnivalókat. Mikor megérkeztem úti célomhoz elkezdtem megkóstolgatni az összeset. Az egyiknél leragadtam és eldöntöttem, hogy ez lesz a törzshelyem és társaságom pedig egy tál chips.

Ennyi lett volna a második rész, remélem tetszett. Új rész jövő héten. Írj kommentet, ha esetleg elnyerte a tetszésedet. :D