Hello babáim! Megjött az 5. rész
is. :D Remélem tetszik! Őszintén szólva eddig ez a kedvencem. Hagyjatok nyomot magatok után! :)
(Nagyon köszönöm a több mint 350 oldalmegjelenítést! )
Jó olvasást!
A zuhanyzóból kilépve, magamra
csavartam a törölközőt és kiléptem a szobámba. A ma megvásárolt ruhámat magamra
húztam egy szexi, fekete csipkés fehérnemű szettel.
Mellé a szintén ma vásárolt
platformomat vettem fel. Hajamat belokniztam és hagytam, hogy vállamra omoljon.
Legalább háromszor fogat mostam. Miután túl voltam a negyediken is nekiláttam a
sminkemnek. Fekete-fehér, füstös szemeket varázsoltam magamnak, mellé egy
bőrszínű rúzst társítottam. A végeredmény nagyon is tetszett. Niall pontosan
hat órakor dudált kintről, hogy menjek ki. Elköszöntöm Pezz-től (így szoktam őt
becézni), ő sok szerencsét kívánt, majd elindultam kifelé. Niall egy vadonatúj –
legalábbis annak látszott – Jaguar-ral állított ide. A mi közös kocsink
Perrie-vel ehhez képest egy összetákolt valami kerekekkel. A szöszi udvariasan
kiszállt üdvözölt, majd kitárta előttem az ajtót arra várva, hogy beszálljak,
amit meg is tettem. Mikor beültem az autóba valami féle szorongás lett rajtam úrrá.
A kocsikázás csendben telt el pontosabban az a 20 perc. Megérkeztünk a város
legdrágább és legpuccosabb étterme elé. Én ezt soha nem engedhettem volna meg
magamnak, maximum, ha három hónapig spórolok. Úriember módjára kinyitotta az
anyósfelőli oldalon az ajtót, ezzel kisegítve engem az autóból. Kezét lassan
csúsztatta az enyémbe, ujjait az enyémbe gabalyította. Az étterem ajtaját
elérve egy idős férfi ellenőrizte az asztalfoglalásunkat, majd a helyünkre
vezetett. Kellemes hangulata volt a teremnek ahol az asztalunk állt, a zene is nyugtatólag
hatott a feszült idegeimre.
-Kiválasztották, hogy mit
szeretnének fogyasztani? – kérdezte egy 50 éveiben járó morcos férfi.
-Igen, én egy kippers-t kérnék
(füstölt hal), és egy pohár fehér bort. – válaszoltam kérdésére még mindig az
étlapba mélyedve.
-Én egy steak-et közepesen
átsütve és mellé úgyszintén egy pohár fehér bort. – mondta udvariasan Niall.
-Azonnal hozom. – ezzel el is tűnt.
Ketten maradtunk és kínos csend állt be közénk. UTÁLOM a kínos csendet! A
pincér nem sokkal később megérkezett az ételekkel és az italunkkal. Itt, de
gyors a kiszolgálás. Megköszöntük, majd nekiláttunk elfogyasztani a
vacsoránkat. Végre elkezdtünk társalogni, ami egész jó volt. Sokat nevettünk és
már csak azt vettem észre, hogy a kocsijában ülök.
-Hozzám? – kérdezte mindvégig a
szemembe nézve. Ezt nem gondolhatja komolyan, az első randi után még van képe
megkérdezni???
-Én nem igazán állok még készen
arra, hogy az első randi után megtegyem. – az ujjamat kezdtem el piszkálni,
mivel nagyon érdekes volt.
-Nem ilyenre gondoltam te kis
butus. – vigyorodott el. – Csak megmutatnék valamit.
-Ohh – csapott arcon a
felismerés, hogy nem is arra gondolt, amire én. – akkor felőlem mehetünk. - küldtem
felé egy mosolyt, amitől az övé még nagyobb lett.
-Hát akkor induljunk! – indította
be a kocsit és már kint is volt a parkolóból. Az odafelé út hamar elment mivel
folyton beszélgettünk és nevetgélünk. Kezdem megkedvelni. Megérkeztünk a
házához, ami a kocsijához híven ez is csodálatos és hatalmas volt. Kiszálltunk
a kocsijából és futásnak iramodtunk, mivel a felhők csak úgy ránk zúdultak. A
háza bejárati ajtaját kitárta előttem és betessékelt. Belülről is gyönyörű
volt. Ámulkodásomat Niall hangja zavarta meg.
-Kérsz valamit inni?
-Nem kérek, köszi. –újból
elmerültem a ház csodálásában és a képek tanulmányozásában. Ide-oda kapkodtam a
fejemet a fotók között és megakadt az egyik képen a szemem. Én vagyok rajta,
ahogyan ma a könyvesboltban olvasgattam a könyveket. Ennek, hogy van képe
rólam? Körbe jártam a szobát és újabb képekre bukkantam, ahogyan valamit
tevékenykedek. Ez őrült, jutott el a tudatomig.
-Mit nézel? – ugrottam meg
hangjára, felé emeltem a tekintetem. Felém közelített, mire ugyanabban a
tempóban hátráltam, de ez nem tartott sokáig, mivel nekiütköztem a falnak.
Niall neki támasztotta kezét a fejem felett a falnak és úgy jött még közelebb –
ha ez még lehetséges-. Szája súrolta az enyémet, próbáltam elfordítani fejemet,
de megfogta államat és megtartotta. Ajkait az enyémnek nyomta. Nyelvével
bejutásért könyörgött, amit – természetesen - nem adtam meg. Teljes testével nekem feszült és nem engedett
el. Bal kezével a csuklómat szorította, míg a jobbal a mellettünk lévő kis
asztalon keresett valamit. Kezét felemelte és meghallottam egy kis kattanást.
Egy „kis” kés kattant. Amit megéreztem végigfutni a lábamon, amiből kicsordult
a vérem. Én a sokktól nem tudtam mit csinálni, csak sírni, keservesen zokogni.
A kést feljebb vezette egészen a ruhám szegélyéig, ahol az említett ruhadarabot
kezdte szétvágni. Levágta a ruhámat rólam, egy szál fehérneműben álltam előtte
és vártam, hogy mit fog tenni. Valószínűleg megfektet, majd megöl. Remegtem a
félelemtől és már elmúlt a lüktető fájdalom, amit a kés és az ő erős szorítása
okozott. Elmúlt minden csak a félelem maradt meg, amit legkevésbé akartam. Haza
akartam menni és elfelejteni ezt az estét és mindent, ami vele kapcsolatos. Elaludni
és felébredni úgy, hogy ez meg sem történt.
-Ne félj, ha nem ellenkezel, nem
fog fájni. – ilyenkor mintha minden kikapcsolt volna. Vége van. Feladtam. Nem
tudok tovább küzdeni és nem is érdemes.
…
Megtörtént. Igen, engem most
erőszakoltak meg. És vele egyidejűleg vesztettem el a szüzességem. Nagyon fájt,
rettenetesen és most itt fekszek meztelenül és némán sírok, nehogy felébresszem
a mellettem alvó szörnyeteget. Megcsillant az utolsó reménysugár. Halkan felkeltem
és Niall szekrényéhez vettem az irány, kivettem pár ruhadarabot és egy cipőt.
Felvettem amilyen gyorsan csak tudtam és már osontam ki a házból. Ajtót
becsukva magam után, elkezdtem rohanni, ahogyan bírtam. Házunkhoz érve láttam,
hogy nyitva hagytam az erkélyen az ajtót szóval ott be tudnék menni, feltűnés
nélkül. Felmásztam az erkélyem mellett terpeszkedő fára és már bent is voltam.
Bezártam magam után és párnáim közé zuhanva, eredtek meg könnyeim. Telefonom
megremegett, vagyis SMS jött. Felvettem az éjjeli szekrényemről, megnyitottam
és neki kezdtem az olvasásnak – ami könnyes szemmel eléggé nehéz-.
Feladó: Niall
„Úgy sem menekülsz. Tudom, hogy
hol laksz.”
Újra úrrá lett rajtam a félelem
és a sírhatnék. Így keserves zokogásba kezdtem bele, míg nem álomba sírtam
magam. Ott legalább nem bánhat senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése