2. Rész

Sziasztok! Megérkezett a második rész. Nagyon szépen köszönöm azt az egy kommentet. :D Köszönöm a több mint 80 oldalmegjelenítést. Remélem tetszik majd a rész! :)

Perrie és én még mindig a plázában csatangoltunk. Közös megegyezés alapján beültünk az egyik kávézóba.

-Jó napot! 2 mogyorós frappét. – mondta az eladónak Perrie. Miután elkészítették az italunkat leültünk egy box-ba.

-Nagyon aranyos az a Niall gyerek. Mikor fogtok találkozni?

-Szerintem egy kicsit fura. Még nem tudom, hogy egyáltalán elakarok-e menni vele valahova. – mondtam majd egy nagyot kortyoltam forró italomból.

-Ne már Sage! – vinnyogott egy sort – Nagyon cuki főleg az ír akcentusa és még helyes is és te csak úgy elszalasztanád?

-Majd még meglátom. – végszóra jött egy SMS-em.

Feladó: Niall

„Szia gyönyörűm! Holnap érted megyek,  vacsorázni viszlek. Valami szexit vegyél fel! N x”

-Mit írt? – kérdezte nagy kíváncsisággal. Mire én csak felé nyújtottam a telefont, hogy olvassa el. – És mégis hogyan jön érted, ha nem tudja, hogy hol laksz?

-Na látod ezt én sem tudom. – kuncogtunk fel mindketten.

-Kérdezd meg tőle!

-Nem, majd úgyis rá jön.

-Ne legyél már ilyen! Add oda a telefonod! – utasított. Én oda adtam neki mivel nem volt kedvem veszekedni. Mikor visszakaptam megnéztem, hogy mégis mit ügyködött rajta. SMS-t küldött Niall-nak. HOGY MI VAN? Gyorsan megkerestem az elküldött SMS-eket és Niall-el való beszélgetésünket nyitottam meg.

Feladó: Sage

„Szia! Hogy jössz értem, amikor nem is tudod, hogy hol lakom te kis butus? :) Nagyon szexit fogok felvenni de csak a te kedvedért. S x”

-Ezt Perrie komolyan gondoltad? Hogy küldhetted el? – kiborulásomat a telefonom rezgése zavarta meg. Válasz jött méghozzá Niall-től. Megnyissam, vagy ne nyissam, ezzel a nagy dilemmával küzdöttem, de végül rávettem magam.

Feladó: Niall

 „Majd csak ki találtam volna valamit. Akkor most megkérdezem, hogy hol is laksz? Csak az én kedvemért, de aranyos vagy! (Most tudom, hogy elpirultál) N x”

Igaza volt tényleg elpirultam. Megírtam neki a házunk címét majd még cseverésztünk pár lényegtelen dologról. Perrie-vel közben megittuk a frappénkat és megkezdtük utunkat hazafelé. Mire hazaértünk nekem majdnem leszakadtak az ujjaim. Én bedobáltam a szatyrokat a szobámba majd ledőltem a kanapéra egy kicsit pihenni. Persze a barátnőmnek pont most van kedve rikácsolni.

-Kelj fel!

-Miért?

-Mert el kell kezdenünk készülődni.

-De még csak fél három van.

-Pont azért, mert már ennyi az idő. El fogunk késni miattad! Na, hopp! – ráncigált föl a kanapéról. Miután sikeresen behúzott a fürdőszobába megkezdtük egymás csinosítgatását. Először megcsináltuk egymás sminkjét nekem egy füstös fekete szemfestékből és egy halvány rózsaszín szájfényből állt. Perrie-é egy erős fekete szemhéjpúderből és egy bőr színű rúzsból. Később nekiláttunk hajunknak. Perrie egyenesre vasalta majd felkötötte coffba míg én begöndörítettem és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Felvettük ruháinkat, amely nekem a fekete ruha volt melyet próbáltam a boltban. A lakótársam egy barackszínű ruhára tett ma szert, amit most adandó alkalomra vesz fel.

Mire kész lettünk mindennel és a táskánkba bepakoltuk a szükséges dolgokat már indulásra készen álltunk. Hívtunk egy taxit mely 10 percen belül már a házunk előtt parkolt. Beszálltunk és már indultunk is. Úgy körülbelül 15 perces utazásunk csendben telt. Perrie és én megfogattuk, hogy nem fogunk sokat inni. Bár őt nem hiszem, hogy nagyon érdekli az egyességünk, na de mindegy. Megérkeztünk egy hatalmas házhoz. Az ablakokon kiszűrődött egy kis halovány fény amely megvilágította az ajtóhoz vezető utat. Kifizettük a taxit és már indultunk is az ajtó irányába. Becsöngettünk, de nem hiszem, hogy a hangos zene miatt, ami kihallatszott bárki is meghallhatta volna a kis csengő dallamát. De úgy tűnt, hogy valakinek nagyon jó a füle méghozzá Perrie barátjának. Egy magas, fekete hajú, barna szemű, kitetovált srác volt. Nagyon sokat hallottam róla, mindig hallgatom barátnőm áradozásait.

 -Szia szívem! – köszöntötte barátnőjét a srác.

 -Szia! - köszönt vissza majd egy lágy csókot hintett a másik szájára. – Ő itt Sage. Akiről annyit meséltem. – szóval mesélt rólam neki, de kis aranyos.

-Szia Zayn vagyok! – kezet ráztunk ezt követően beinvitált lakásába ahol tömérdek ember táncolt – ha ezt annak lehet nevezni – és támolygott el az egyik pontból a másikba. Perrie és barátja, akinek most már a nevét is tudom elmentek táncolni, engem otthagyva magányosan. Unalmamban elindultam felfedezőútra megkeresni a különböző rágcsálnivalókat. Mikor megérkeztem úti célomhoz elkezdtem megkóstolgatni az összeset. Az egyiknél leragadtam és eldöntöttem, hogy ez lesz a törzshelyem és társaságom pedig egy tál chips.

Ennyi lett volna a második rész, remélem tetszett. Új rész jövő héten. Írj kommentet, ha esetleg elnyerte a tetszésedet. :D