3. Rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Előbb hoztam ezt a részt, mert a jövő héten el leszek havazva. Nagyon szépen köszönöm a több mint 180 oldalmegjelenítést és a kommenteket. Hihetetlenül, jól esik. :D Jövő hét utáni héten érkezik az új rész. Kellemes olvasást! 

Még mindig – úgy két órája - a konyhában üldögélek a nem túl beszédes társaságommal. Eldöntöttem, hogy haza megyek, csak előtte szólok még Perrie-nek. Nekiindultam a keresésének. Össze-vissza mászkáltam a hatalmas és csodaszép házban. Ott állt az egyik sarokba, eldöntöttem, hogy megközelítem, de nem jártam sikerrel, mert egy srác belém jött. Lassan döntöttem hátra fejemet, hogy megnézzem ki is jött nekem. Egy zöld szemű, barna, göndör hajú, jóval magasabb fél isten. Mikor már jól szemügyre vettem és megláttam, hogy egy hatalmas, gödröcskés vigyor kúszik arcára, akkor döbbentem rá, hogy vagy úgy 5 perce bámulom.

-Nagyon sajnálom. – mondta mély, rekedtes mégis angyali hangján.

-Semmi gond.

-Amúgy én Harry vagyok. Téged, hogy hívnak? – kérdezte egy 1000 wattos mosolyt villantva.

-Sage vagyok.

-Nagyon szép neved van. – bókolt, amitől nekem máris pírba borult az arcom.

-Köszönöm. Nekem viszont most mennem kell. – mentettem ki magam a helyzetből.

-Ne menj még! Kérlek! – ilyenkor mintha ezernél is több pillangó kapott volna szárnyra a hasamban. –Beszélgessünk.

- A hangos zenétől alig hallok valamit. – mondtam el az igazságot.

-Akkor sétáljunk egyet. – jelentette ki egy „más választásod nincsen” arckifejezéssel.

-Renben. – egyeztem bele. A házból kiérve máris csökkent a zaj és minnél távolabb kerültünk tőle annál inkább lehetet hallani a másik hangját. Harry és én nagyon jól elvoltunk, folyamatosan hülyéskedtünk, húztuk egymás agyát. Komolyabb témákról is tudtam vele beszélni. Olyan volt, mint egy régi, nagyon jó barátság csak nálunk az volt a különbség, hogy ez az én részemről több volt, mint barátság és abban is különbözött, hogy nem is régi, hanem úgy 2 órás.

-Szóval akkor majd látlak még? – kérdezte kiskutya szemekkel miközben megérkeztünk Zayn házához.

-Remélem. – jelentettem ki nemes egyszerűséggel. Várjunk csak, ezt most komolyan kimondtam?

-Én is. – mutatta meg fehér fogsorát majd távozott. Remek. Most megint keresgethetem Perrie-t. A telefonját nem veszi fel, az SMS-ekre nem válaszol, de ez még hagyján, mert még nem is lehet megtalálni. Azért nem olyan nagy ez a ház ahhoz, hogy ne találjam meg. Minden kicsi rést is megnéztem de sehol sincs, most már biztos vagyok benne, hogy elnyelte a föld. Még egyszer körbe jártam az óriási házat, de nincs meg. Na jó csak haza talál vagy max itt alszik Zayn-nél csak nem lesz baja. Elindultam a bejárati ajtó felé, de éppen amikor léptem volna ki a hűvös utcára, megcsapta fülemet az ismerősen csengő hang. Arra fordítottam a fejem amely irányból hallottam a most is szépen csicsergő hangját. MEGTALÁLTAM. Ezt elkönyveltem magamban egy hatalmas sikernek. Gyorsan lépkedtem a legjobb barátnőm személyéhez.

-Hol voltál? Mindenhol kerestelek. – róttam fel neki.

-Kint voltam az udvaron. – oké most képzeletben pofon vágtam magam. Az udvaron miért is nem néztem meg? Most komolyan ilyen ostoba is csak én lehetek.

-Ott nem kerestelek. – mondtam alig hallhatóan.

-Akkor az már nem is mindenhol. – mondta egy apró kuncogás keretében,

-Köszi, hogy tájékoztattál „nyilvánvaló kaptány”! – mondtam gúnyos hangnemben. – Na de ez most mindegy. Én most haza megyek jössz velem vagy maradsz?

-Én még szívesen maradnék de felőlem haza mehetünk.

-Nem kell maradj csak, majd csak haza találok. Amúgy szerintem a taxis nem fog eltévedni. – nevettem fel halványan.

-Nem baj?

-Dehogy baj. Na de akkor most hívok egy taxit és megyek. Akkor te hazatalálsz majd?

-Oké menj csak. Valahogy biztos. – mosolyodott el.

-Rendben. Akkor szia!

-Szia! – köszöntünk el egymástól. Mikor már kiértem a csendesebb utcára, elővettem a telefonomat és tárcsáztam a taxis számát. 15 percre rá érkezett meg a sárga autó. Beültem a hátsó ülésre és bediktáltam a címet. Kb. 10 perc utazás után parkolt le a házunk előtt. Kifizettem majd kiszálltam a kocsiból és megindultam a bejárati ajtó felé. Beillesztettem a kulcsot a zárba, két kattanás után  nyitódott is. Bezártam magam után és elindultam a fürdő felé. Lemostam magamról a sminket és lezuhanyoztam. Felvettem a pizsamámat és semmivel sem törődve bedőltem az ágyba. Nem kellet sokat várni, azonnal magával ragadott az álom világa.